A Nemzetiségi nap megrendezését a szülők, és az óvodapedagógusok közös érdeklődése hívta életre. A szervezést a szülők vállalták családjukkal, annak érdekében, hogy a gyerekek betekintést kapjanak a Kárpátmedencében élő magyar és más nemzetiségek életéből, hagyományaiból, kultúrájából.
Kárpátaljáról és Székelyföldről származó identitásukat ápoló szülők, gyermekeikkel, egy kis műsorral készültek, amelybe a csoportba járó többi gyerekeket is tevékenyen bevonták. Sok érdekes dologgal ismerkedtünk meg ezen a délelőttön, ahol közös célunk volt, hogy:
„Ismerjük meg jobban egymás kultúráját, tiszteljük értékeiket, éltessük hagyományaikat, a meséken, verseken, és a népdalokon keresztül. Mutassuk be a népviseleti ruhák színeit, formáit, jelképeit a gyerekeknek. Erősítsük az identitás fontosságát, a hagyományok megőrzését gyermek közelben.”
Először az Erdélyből származó anyuka mutatta be a gyerekeknek Erdély zászlaját, és a zászlón megjelenő Nap és Hold székely szimbólumokat. Elmesélte a Nap és Hold jelentését. Megtudhattuk, hogy a nyolcágú Nap-csillag a nyolc székely szék egységének a jelképe, elmondta a nyolc széket. A Hold a székelyek hitének, reményének, bizakodásának a szimbóluma. Az anyuka elmesélte a zászló jelképéhez fűződő Csaba királyfi legendáját. Megmutatta a többi székely szimbólumot, képről a faragott kopjafát, és a rovásírás betűit. Megcsodálhattuk a fából faragott székely kaput makettjét, a horgolt asztalterítőt, a híres kék fehér korondi gyertyatartót, kiscsuprot. Megfigyelhették a jellegzetes díszítéseket, a levelek, virágok, tulipánok formáját.
A csoportba járó kislány székely népviseletben érkezett, melynek piros és fekete szín világa, mint megtudhattuk a vér és bánat jelképei. Látványos volt a népviselet, melyben az alsószoknyát, a szoknya csipkéit, kötényt, kismellényt és ezek mintázatait figyelhettük meg.
Az anyuka gyermekével két népdalt mutatott be: „Csillagok, csillagok…” és az „Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő”, a felcsendülő a dallamokba a csoportban helyet foglaló felnőttek is bekapcsolódtak.
Végül két jellegzetes erdélyi étellel is kedveskedett a csoportnak, padlizsánkrémet „vinettát” és paprikakrémet „zakuszkát” készített a gyerekek számára.
A Kárpátalján született szülők meséltek Ukrajnáról. Az anyuka laptop segítségével mutatta be Ukrajna elhelyezkedését, mint Magyarország szomszédját. Képeket mutatott az ország fővárosáról, Kijevről. A gyerekek a várost átszelő folyót, szobrokat, szökőkutakat, ortodox templomokat is megcsodálhatták.
Bemutatta az ország zászlaját, megismerhettük a zászló színvilágának történetét. Megtudhattuk, hogy a sárga szín a végtelen búzamezőt jelenti, amely összeér a kék égbolttal. A címer szimbóluma a szabadságot jelenti. Képeket mutatott a kozák népviseletről, népviseletbe öltöztetett kisfiúfiú – kislány színezővel kedveskedett a gyerekeknek. A csoportba járó két fiútestvér közül az egyik kozákokról szóló verset mondott ukránul, melyet a gyermekek áhítattal hallgattak.
Mindkét gyermek népviseleti hímzett / keresztszemes/ inget, övet viselt. Itt is megjelent a piros és fekete szín, amely a szerelem és bánat jelképei. A lányok jellegzetes virágkoszorút, nyakláncot, valamint karkötőt próbálhattak fel.
Az anyuka elhozta a házassági jegykendőjüket, aminek a hagyománya, hogy egyik felét a fiú, a másik felét a lány hímezi esküvő előtt. Piros színnel, arany szállal átszőtt kendőt a gyerekek megfoghatták megnézhették közelebbről is, mely igazán elbűvölte őket.
Az anyuka zenetanárként körjátékra invitálta a gyerekeket, ukránul énekeltek, az apuka gitárral kísérete a gyermekjátékot. A dalos játék az „Elvesztettem zsebkendőmet” című dalra emlékeztetett, mert itt is egy kendő átadással történt a szerepcsere, a gyerekek jól alkalmazkodtak az ukrán szöveghez.
Sütött a csoportnak „kolobokot”(pogácsát), melyet lekvárral esznek hagyományosan. Ennek meséjét játszotta el a gyerekekkel. A szereplők kiválasztása után tolmácsolta a mesét, és az eredeti ukrán képeskönyv színes illusztrációit mutatta meg a gyerekeknek. Nagyon élvezték, és szívesen vettek részt a történetben. Mint megtudhattuk minden ukrán népmesének van tanulsága, például a koloboknak az, hogy „nem szabad otthonról megszökni, mert pórul járhatunk”.
A különleges délelőtt végén a gyerekek megkóstolhatták a szülők által készített nemzeti ételeket, német nemzetiségi csoport révén az óvodapedagógus linzerrel kedveskedett a szülőknek.
A nemzetiségi délelőtt zárásaként a gyermekek lehetőséget kaptak a három zászló (magyar, ukrán, székely) zászlók színezésére. Míg a zászlók elkészültek a szülők pedagógusok sokat beszélgettek a nemzeti hagyományokról.
Burghadtné Kóti Gabriella
Szakvizsgázott óvodapedagógus
